maradjunk az E-nél,tehát: E,mint ezopicsulás

Kedden- újhold napján -érdekes élményben volt részem. Elmentem egy úgynevezett szerre. ( hogy kik nevezik így...? a sámánok, a nagyon divatos újkeletű ezoterikusok, a hagyományhoz visszatérők...lehet választani. Ha mindenki számára érthetőek szeretnénk lenni,akkor szer,mint szertartás ;) )

Brigit istennő nevével fémjelzett esemény készült újhold estéjére egy picike lakásban az Örs vezér tere mellett. Brigit vagy Brigid kelta hármasság istennő, alakja hasonló Dianáéhoz, a vadászat szűz istennőjéhez. Az önmagában való teljességet képviseli. ( sok egyéb más mellett - wikipédia, Doreen Virtue, kelta irodalom; akit bővebben érdekel. )

A nő, aki fogadott papnő volt, félholddal a homlokán. Sugárzott belőle a lelkesedés és a jószándék. Nagyon szeretetre méltó és kedves teremtés.
DE- és itt jön az, ami aztán megpecsételte azt a rövidke időt,amit ott töltöttem - olyan hanghordozással beszélt,mint valami rossz fantasy film szereplője, aki próbálja utánozni az elképzelt papnők hangját...
Bent egy szőkeség várakozott és még másik kettő csatlakozott később. Szeretnék kevésbé ítélkezőnek hangzani,ugyanakkor azt kell mondjam,abból a fajtából voltak, akikre tökéletesen illik az ezop... megnevezés. Sajnos nem találok találóbbat, így marad a trágárság. 30 és 50 közötti nők, akik vagy épp most szabadultak egy rossz házasságból vagy sosem volt épkézláb kapcsolatuk. ( félreértés ne essék, nekem sem volt ilyen, a különbség, hogy 25 vagyok és épp kiverekedem magam a fenti megnevezésből ;) ettől nem vagyok jobb vagy több- ezt nagyon határozottan szeretném leszögezni! )
      Vagyis, ahogy én látom ezek a nők egyre jobban belegabalyodnak a 33ezer forintos Kryon-közvetítésekbe, a fényérintős terápiákba, az olyan reggelek különös jelentéstartalmainak fürkészésébe, mikor légy repült be az ablakon...és így tovább. "Végre el kell kezdenünk a férfiakkal foglalkozni, hogy bejöjjenek az életünkbe" - mondja egyikük...aham... milyen igaz.
És vajon miért nincs férfi az életükben/ életünkben?  Mert egyik sem bírja az E.P-ket? ( mostantól inkább eme kevésbé trágár rövidítést használnám ;) ) Nahát-nahát,micsoda felfedezés... Csak rá kéne jönni...Azt éreztem a velük töltött idő alatt: mi a fenét keresek én itt? Ilyenné váltam? Úristen...ilyenné bizony...
A papnő pátoszos,megdicsőült hangon kántál... a zene nagyon jó lenne, de képtelen vagyok a vezetett meditációra figyelni,annyira irritál a hangja. Észreveszi,hogy valami nem stimmel. Kis hezitálás után közlöm: azon meditálok, hogyan tudnék úgy elhúzni, hogy senkit ne zavarjak meg... Kikísér és megkér legyek őszinte és mondjam el mi volt a baj. Megmondom, hogy a hangja. Tényleg nem sértődik meg. Mikor megkérdem mennyi pénzt hagyjak ott, a válasz: semennyit. Nem tudok és nem is akarok semmi rosszat mondani róla. Becsületes és szerető nő, aki tényleg komolyan veszi, amit csinál és valóban szeretetből és vélt vagy valós kötelességtudatból segít. Amíg van akinek az ő segítsége a segítség, addig ez valós és van létjogosultsága. Ennek örülni kell. Jó, hogy vannak olyanok, akik elhivatottságból teszik a dolguk és nem horror összegekért. ( a 2 órás program ára 1700.- lett volna. Manapság ez fityisz...)
Mégis a hang...valahogy úgy sikerült megfogalmaznom magamban, hogy ez az a hang, amiért a melegeket is utálják. A parádéval és a magamutogatással azonosítják őket,mert egy páran a meleg-társadalomból valóban ezt képviselik. Az ezotériát is ezekkel a rossz, fantasysan kántáló lelkes és őszinte vagy lelkes de kevésbé őszinte,inkább pénzhajhász emberekkel azonosítják. Sok ilyet látni. Egyre többet. Ahogyan begyűrűzött a new age, a bazinagy spirituális felébredés, a hatszáz világvége és hozzá társulva a milliónyi "csakénvagyokhiteles" "megmentő"...azóta ember legyen a talpán, aki hiteles szellemi vezetőt talál. Már lassan kínos leírnom is az ilyesmit, mert annyira pejoratív lett. Ki is lehet a mi leghitelesebb szellemi vezetőnk? Nem kell nagyon messzire menni. Ezt is sok könyv mondja: CSAK MI MAGUNK. Senki más.
A leghitelesebb tanítók azok az emberek körülöttünk, akik önazonosan élnek. Mennyit tanulok tőlük...sorolhatnám a neveket, de nem biztos, hogy ők akarnák, így ennyiben maradok. Nők és férfiak. Egyszerűek és a maguk hétköznapiságában nagyszerűek. Egyiküktől tanultam a következőt: "az önismeret nem lehet hobbi. Ez a kötelességünk. Ha boldogok akarunk lenni ebben a jelen életben és boldogulni szeretnénk, akkor kötelességünk ismerni és tanulni magunkat. " Ez persze nem egyenlő a mániákus önanalízissel, a másodpercenként önreflexióval és a szakembertől szakemberig való rohangászással. Kinek mi segít ebben. Lényegében minden megengedett, de a ló túloldalára nem kell átesni. Hogyan ne essünk át? Hát erre, nem tudom a választ. Bizonyára mindannyiunkban van egy kis kapcsoló vagy hang vagy bármi ami figylemeztet. Megérzés, nevezzük így. Hogy meddig és honnan ne tovább.

Kezdek jól elkanyarodni attól, amivel kezdtem és lassan egy olyan értekezésbe megyek át,aminek se vége se hossza. Már innen is mindenki továbbgondolhatja, ha ébresztett valamit benne.
Vagyis vissza egy pár bekezdéssel, méghozzá oda,hogy a férfiak nem akarnak E.P.-t.
Most jöhetne, hogy leírjam: akkor mit akarnak? De én is nő vagyok, így csak találgathatok. Az pedig...tudjuk hova vezet.
Annyi tapasztalatom mindenképp van, hogy E.P vagy sem, de mi,nők nem nagyon akarjuk meghallani,amit a férfi mond. Főleg ha a vislekedése némiképp ellentmond ennek. Ha jobban tetszik, ahogy csinál,akkor automatikusan erre fogunk figyelni. Hiába mondja a szája: Nem,nem akarok tőled semmit. Ha gyengéd és törődő, figyelmes és kedves, akkor azt fogjuk képzelni ez a mérvadó és mégis csak akar valamit. NEM. Azt kell meghallani,amit mond. A nem,nemet jelent. =)
Tartott egy ideig mire sikerült ezt felismernem. Lehet, hogy ez csak az én saját nyomvonalam, ugyanakkor hajlok arra, hogy ez kicsit általánosabb a nőknél,mintsemhogy csak én képviseljem. Az első férfi akivel ebbe a hibába estem azért volt ilyen,mert az anyja arra nevelte,hogy kedves legyen a nőkkel, becsülje őket. Ez csodálatos,de oda vezetett, hogy olyan kedves volt, hogy még azt is marha kedvesen adta elő: NEMNEMNEM- annyira kedvesen,hogy fel sem fogtam...Nemrég egy újabb ilyen férfiba sikerült beleszeretnem. ( Anyu mellett anno nem állt ki apu, hát mit csinálok, a fiamat úgy nevelem, hogy ő ne tegye ezt a nőkkel. Ellenben legyen kedves, tisztelje őket, ha lefekszenek vele és bánjon velük szeretettel. - Mit mondott ez nekem: talán mégiscsak akar valamit, hiszen hiába mond a szája nemet, úgy néz rám,mint aki szeret...)
Baromi könnyű a szeretetteli vislekedést összekeverni a valódi érdeklődéssel,amivel egy férfi fordul egy nő felé. Persze az is lehet, hogy csak nekem, mert ez meg az én neurózisom része...De erről majd máskor. ;)

Szóval kedves Hölgyeim, a szokásos közhelyhez lyukadhatunk ki: Arany Középút. Ki is mondta..? Buddha...ja, meg mindenki más is...? =D Vagyis talán igaz lehet ;)
Gyakoroljuk és vezessük ki magunkat a saját csapdáinkból egy tiszta és egyszerű életbe. Olyanban, ahol annak van jelentése, aminek elsőre is úgy tűnik,hogy van és nem csak belemagyarázzuk. Olyanba, ahol a nő NŐ és a férfi FÉRFI. Mert hagyjuk magunknak és neki is hogy az legyen. Olyanba, ahol tudjuk,hogy játszmák nélkül akarunk élni és nem félünk bevallani,hogy igenis baromira félünk,mert játszmáink és megszokott programjaink nélkül védtelennek érezzük magunkat. Olyanba, ahol nincsenek E.P-k és Csernus doktor pp-i sem. Olyanba, ahol önmagunk lehetünk egyszerűen és tisztán. Kérdésekkel, válszokkal,kétségekel és sok-sok tanulással.