Na ne izélj már...

 A mai napi kis meditáció segítséget nyújthat a mindennapok apróságain felülkerekedni. Figyelemre méltó megjegyezni,hogy az itt keletkezett írás azoknak szól,akik súlyosan alkoholista, addiktív személyekkel élnek együtt,illetve elhagyott, megcsalt,bántalmazott "áldozatoknak"...
Próbáljuk ilyen szemüvegen át nézni a félrelépő férjet, a zsarnok anyát, a pénzért kunyeráló, drogfüggő testvért, a féltékeny barátot, az iszákos apát, az állandóan keresztbe tevő szomszédot, a parancsolgató főnököt,és még sorolhatnám...

"Egy jó megoldása annak,hogy a mindennapos gondjainkon felülkerekedjünk,hogy próbáljunk meg ellenállni annak,hogy reagáljunk mindenre,ami körülöttünk történik.Néhányunk állandó késztetést érez arra,hogy tegyen,vagy érzelmileg érintetté váljon arra,ami körülötte történik, mindenre,amit mások nekünk mondanak. Természetesen, eljön az ideje annak is,hogy cselekdjünk. De a reakció körültekintő gondolkodáson kell alapuljon,amely minden körülményt figyelembe vesz. Nem keletkezhet úgy,mint amit mindenféle szél mozgásba hozhat. Ha valami elkeserít bennünket, az még nem feltétlenül veszélyezteti az életünket, a biztonságunkat,vagy bármi fontos dolgot az életünkben. Tartsuk zsebünkben az "engedd el" megoldást is.

Mai megerősítés

Megpróbálok úrrá lenni azon szokásomon,hogy reagáljak arra,amit az emberek tesznek vagy mondanak nekem.  Nem tudhatom,ők miért cselekszenek így,mert nem érthetem az ő belső boldogtalanságukat,kényszerességüket, úgy,ahogyan ők sem értik az enyémet. Amikor reagálok a számomra bántó dolgokra,mások irányítása alá helyezem a szívem és elmém békességét. Az én belső nyugalmam a saját irányításom alatt áll,amit nem fogok feladni egyszerű történések miatt.
Imádkozom a belső békémért, türelemért és bölcsességért,ami meggátol abban,hogy érzelmileg reagáljak arra,amit mások tesznek vagy mondanak."

Az utolsó mondattal mindig bajban vagyok,amikor szó szerint lefordítom ezeket a szavakat.....mert kihez is imádkozzon az,aki nem hisz Istenben? Aki azt mondja,nem hisz semmiben? Egyikünk sem tudja a végső válaszokat pontosan..de mindannyiunknak kell legyen hite- Önnön magában..az egyetlen biztosan létezőben,aki ebben az Univerzumban,abban a testben létezik és lélegzik,amit kapott,s születése óta alakít,formál..cél nélkül,feladat nélkül, vágy nélkül, Életenergia,szikra nélkül,szerelem nélkül, levegő nélkül nem jött volna létre..s nem élt volna ezidáig..Lélegezzük be mindazokat a pozitív történéseket,melyek nélkül nem jöttünk volna létre, vegyük észre benne a csodát minden nap! Tudatosítsuk önmagunkban,mekkora szerencse és véletlenek mennyi sokasága kellett ahhoz összerendeződjön,hogy egészségesen a világra jöjjünk..hogy milyen törvények csodálatos együtt állásaként lélegezhetünk,élhetünk ezen a bolygón..hogy mennyi ajándékot kaptunk az Élettől,amelyeket mások nem tudhatnak magukénak...s mennyi tanítást és fájdalmat is,amelynek átélése megedzett,erőssé és ellenállóvá tett bennünket...

Egy jó vizualizációs gyakorlat a nap kezdésére. Helyezzük magunkat egy lufiba,amely anyáskodóan körülvesz bennünket. Majd ezt a lufit helyezzük egy nagyobb lufiba,így kettős védelmet élvezhetünk. A kettős lufi megvéd a nap során bennünket érő számtalan negatív hatás ellen. Ha valami nagyobb,megrázóbb dolog történik velünk, lehetséges,hogy a külső lufi kipukkan, de Énünket továbbra is óvja,védi egy gyengéden átkaroló réteg,amely felelős a belső békénkért, lelki egységünkért.
Valaha, a legnagyobb szeretetben és biztonságban éltünk így,Édesanyánk méhében..teremtsük meg ezt a szerető közeget nap mint azzal,hogy belehelyezzük magunkat a képzeletbeli lufinkba,és boldog megelégedettséggel szemlélődünk innen!
Szép Napot!
Naus