Kicsit fordítva kezdem.., miközben köszöntelek erre járó Olvasó, Lélek-Repülő Társam!
..Nem azzal, hogy én ki vagyok. Egy utazó, egy vándor, aki a saját útját járja és mégis a közös sorsok találkozási pontjánál, megáll, elgondolkodik, majd tollat ragad.
Azzal kezdeném, hogy van egy olyan minta, amit nehéz észrevenni. Állandóan "jó" vagyok szerepkör és egy bizonyos kifelé figyelés. az évek alatt egyre jobban szembetűnő és elcsíphető, de egy ponton válik nehezebbé, ha valakit nagyon megszeretünk, legalábbis nálam ez így van.
Nem az lenne a 'normális', hogy akit szeretek az sokszor jár az eszemben, de igen.. bizonyos keretek közt.. mégis a túlzott ragaszkodást ezen a ponton nagyon nehéz felismerni.
Miért? - tesszük fel a kérdést. Miért történik, miért sétálok bele újra és újra? A válasz egyszerű is, sokrétű is. Szeretethiány, saját fontosságom igazolása vagy csak egy kínzó érzet, aminek a neve: Hiány!
Popper Péter fogalmazza meg a vállat magány fogalmát. Azt hiszem mindazok, akik valamiképpen függővé válnak a szeretet mézes, túlcsorduló édességétől, vélt ragyogásától, azoknak ez egy jó út lehet. Megtanulni egyedül lenni. Egyedül boldognak. A pillanatnak élve, a jelennek élve, koncentrálva a testünk, a kezünk,a cselekedeteink erejére.
A miértek egy darabig elvezetnek, talán egy mélyebb feltárásig.., a gyerekkorig, a szülői mintákig, de aztán már csak üres szélmalomként kergetik az energiát a fejben.
A Hogyan? - kérdése már sokkal jobb. A köztudott történet, hogy arra tanítsuk meg az éhezőt, hogyan halásszon, ne kenyeret adjunk neki..az itt is él. A történet nagy részében arról szól, hogy magunkat tudjuk megtanítani halászni, persze lehet, hogy néha mások adják a készülő varsához, hálóhoz a fonalat.
A Hogyan? - az már azt is mutatja, hogy egy szakadékba zuhant hegymászónak, aki épp maradt, csak nem tud kimászni, a ledobott kötél segít, s a HIT saját erejében.
Mindannyian képesek vagyunk függőségek nélkül élni, s visszatalálni saját középpontunkhoz.
A Hogyan?-hoz megtett lépésekben segít ez a blog. Társaimmal együtt leülünk az esti tűz köré megosztunk, mesélünk, énekeinkkel a Föld méhéhez imádkozunk, - s az én (hit)ösvényem szerint - Földanya méhében, a fák hatalmas gyökereiben újra és újra megtaláljuk a kapaszkodót.. míg egy nap.. és ezt biztosan állíthatom Hazatérünk!
Tehát az első gyakorlat, amit én felkínálok:
csak figyeld meg az érzéseket, amik felbukannak, ha nagyon hiányzik valaki. Figyeld meg esténként, lapozz vissza, hogy a találkozáskor miket ígértél, mit tettél, mit mondtál.. mennyire mondtál nem-et a saját szükségleteidre. Csak figyeld, akár egy képkockát vagy filmet s ne elemezd.. csak lélegezz mélyen.. s kérd a magasabb Énedet, a Lelked belső bölcsességét, hogy engedjen tanulni az adott szituációból. Érdemes elengedni az erőlködést.. s hagyni, hogy a felismerések megszülessenek. Talán álmunkban érkeznek, talán reggel.
Ha van 5 perced, írd le. Ha csak napi 5-10 percet írsz, sokkal világosabb lesz később a fejlődésed, az utad s csökkentheted az önkritikát, önbántást - ha épp az jön elő.
Javaslat: Döntsd el, hogy 1 héten, vagy két héten vagy 1 hónapon belül, de egyszer minden késztetésed dacára .. valamit másképp csinálsz. valamit teszel magadért ennek a mintának a felszámolására. A lehetőségek végtelenek, de kezd csak eggyel! Sok erőt fogsz tudni meríteni belőle!
Eckhart Tolle így fogalmaz:
" Minden függőség avagy szenvedélybetegség oka az, hogy az illető nem hajlandó szembenézni saját fájdalmaival és nem akar azokon keresztülmenni, nem akarja azokat érezni. Minden függőség fájdalommal kezdődik és fájdalommal végződik."
Én nem vagyok most ilyen kemény, azt hiszem van helye az erős szembesülésnek, de sokkal több helye van annak, hogy elhiggyük FEL TUDJUK EMELNI magunkat, azaz az önszeretet, az önelfogadás útján, a tanulás, tapasztalás útján egésszé, teljessé tudunk válni. Azt hiszem az érzések közepén nehéz eldönteni, hogy mi is fáj.., pontosan. Egyben biztos vagyok.. elmúlik, s egyre könnyebb lesz megfigyelni mi is aktiválja ismét és ismét.
Végszóként:
Felmelkedem, mint a madár és szabadon repülök, bármily szédítő a felhők háttára ülök és elhiszem hogy mindaz amit kívül, másokban kerestem, az megvan bennem... csak használom a szárnyam, csak megbillentem.
Áldással és Szeretettel:
Drága Tigrisléptű Szil!
VálaszTörlésCsodálatos,amit írtál,és nagyon elgondolkodtató. Nagyon hasznos az a gyakorlat,mit írtál. Amit önmagamban megfigyeltem,és ami talán hasznos lehet másoknak is,az az,hogy nagyon könnyen ígérek..nem állítok fel prioritás listát, hanem minden szeretetem és felelőtlenségem egyvelegével azonnal a másik szolgálatába állítom magam. Ez gyakran teljes kifáradást, csalódásokat, önmagam háttérbe szorításával fizikális nehézségeket és nem utolsó sorban hatalmas függőségi viszonyt állít elém. Javaslom tehát,mindannyiunknak,akik ezzel a problémával küzdenek,gyakoroljuk a "nem", "lehetséges", "talán", "később", "még nem tudom" kifejezéseket is,ezzel nem válunk rosszabb házastárssá, baráttá,anyává,gyerekké- csak megtanuljuk önmagunkat is előtérbe helyezni,ha a helyzet ezt így kívánja. Szeretetteljes ölelés! Köszönöm!