E, mint első

Amikor Noémi megkérdezte, volna-e kedvem részt venni ebben a blogban persze igent mondtam, ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy miről kéne írnom, miről szeretnék, kell-e tematika vagy bármilyen körvonal...
Így aztán ma reggel, mikor leültem a gép elé arra gondoltam,naplót írok. Hogy aznap mi van bennem, hogy mik foglalkoztatnak,mivel küzdök, minek örülök...
elég általános, nem emelkedett, nem spirituális - erről eszembe jutott, hogy tavaly nyáron mielőtt elment, Naus olyat mondott nekem, amit sosem felejtek el. Az életem egyik kulcsmondata lett: nem kell a nagy,eszeveszett spiritualitást keresni, átszellemülten lebegni a hétköznapi Élet felett. Az igazi,hétköznapi spiritualitás az, ha úgy takarítunk,söprünk,kertészkedünk- ha megtaláljuk a magunk spiritualitását a hétköznapjainkban ez vezethet el az igaz utunkhoz. Ez utóbbit már én biggyesztettem hozzá, mert nekem ide vezet ez a gondolatsor- számomra ebben segít. Hogy az Igaz Utamat megleljem. Egyszerű apró dolgokat,kulcsokat kapok azoktól a nőktől, akiket ismerek és ami nagy áldás az életemben. A másik ilyen kulcsocska a következő volt: "van kérdés-nincs kérdés" - ezt Nóra barátnőmtől kaptam; és mindenre vonatkozik. Bármilyen élethelyzetben lehet alkalmazni, egy vásárlásnál vagy a párválasztásnál...van kérdés? bármilyen,apró, zümmögő zaj valahol az agyam hátuljában? Van. Akkor a válasz: nem, ne csináld, ne vedd meg, de így dönts. De ha nincs kérdés,tiszta a kép, nem zümmög,nem kaparászik semmi sem odabenn-akkor a válasz: igen,dönts emellett bátran. Tedd.
Annyira egyszerűek és magától értetődőek ezek, mégis...nem tudtam magamtól, Tőlük,tőletek tanultam meg.

Ma ez jutott eszembe. Egyszerűen élni. És hinni,hinni,hinni. Abban,hogy az álmaink valóra válnak, hogy a csodáink léteznek. Ezt még megosztanám veletek, mert annyi ember van aki kételkedik, de az Élet bebizonyítja,hogy igenis, a csodáink léteznek és ha elég erősen hiszünk benne akkor valóra válnak. Az én csodám a szentjánosbogarak. Mindig hittem benne, hogy léteznek tündérek és sosem szégyelltem ennek hangot adni- gondolom sejtitek mi volt a következménye. Az öcsém a mai napig lehülyéz ;) Aztán idén nyáron az alcsúti arborétumban ott voltak a tündéreim. A rajzás Szt. Iván éjszakája körül van. Este túrákat vezetnek az arborétumban és amikor beérünk az erdőbe elkezdenek előbukkanni a fák közül a tündérek, mint a filmeken: apró világító pontocskák a bokrokon, a fűben, a patak felett...és a gyerekek szaladgálnak,hogy elkaphassanak egyet-egyet. Óvatosan a markukban tartják, nehogy baja essen és csak csodálják nagy szemekkel-én pedig sírtam. Perceken keresztül csak zokogtam. Annyira boldog voltam azon az estén. És az az este ezt mondta nekem: higyj a csodákban,mert valóra válnak! Bármikor visszagondolok, elsírom magam ennek a tudásnak a boldogságától és elég csak rá gondolnom, hogy erősebb legyek és mosolyogjak, bármi bajom is van éppen,mert minden csak illúzió és a valóság ez : A CSODÁK LÉTEZNEK ÉS ITT VANNAK KÖRÜLÖTTÜNK!

"A tiszta szív igaz hite valóra váltja az álmokat." ( Hidden dragon,crouching tiger )