maradjunk az E-nél,tehát: E,mint ezopicsulás

Kedden- újhold napján -érdekes élményben volt részem. Elmentem egy úgynevezett szerre. ( hogy kik nevezik így...? a sámánok, a nagyon divatos újkeletű ezoterikusok, a hagyományhoz visszatérők...lehet választani. Ha mindenki számára érthetőek szeretnénk lenni,akkor szer,mint szertartás ;) )

Brigit istennő nevével fémjelzett esemény készült újhold estéjére egy picike lakásban az Örs vezér tere mellett. Brigit vagy Brigid kelta hármasság istennő, alakja hasonló Dianáéhoz, a vadászat szűz istennőjéhez. Az önmagában való teljességet képviseli. ( sok egyéb más mellett - wikipédia, Doreen Virtue, kelta irodalom; akit bővebben érdekel. )

A nő, aki fogadott papnő volt, félholddal a homlokán. Sugárzott belőle a lelkesedés és a jószándék. Nagyon szeretetre méltó és kedves teremtés.
DE- és itt jön az, ami aztán megpecsételte azt a rövidke időt,amit ott töltöttem - olyan hanghordozással beszélt,mint valami rossz fantasy film szereplője, aki próbálja utánozni az elképzelt papnők hangját...
Bent egy szőkeség várakozott és még másik kettő csatlakozott később. Szeretnék kevésbé ítélkezőnek hangzani,ugyanakkor azt kell mondjam,abból a fajtából voltak, akikre tökéletesen illik az ezop... megnevezés. Sajnos nem találok találóbbat, így marad a trágárság. 30 és 50 közötti nők, akik vagy épp most szabadultak egy rossz házasságból vagy sosem volt épkézláb kapcsolatuk. ( félreértés ne essék, nekem sem volt ilyen, a különbség, hogy 25 vagyok és épp kiverekedem magam a fenti megnevezésből ;) ettől nem vagyok jobb vagy több- ezt nagyon határozottan szeretném leszögezni! )
      Vagyis, ahogy én látom ezek a nők egyre jobban belegabalyodnak a 33ezer forintos Kryon-közvetítésekbe, a fényérintős terápiákba, az olyan reggelek különös jelentéstartalmainak fürkészésébe, mikor légy repült be az ablakon...és így tovább. "Végre el kell kezdenünk a férfiakkal foglalkozni, hogy bejöjjenek az életünkbe" - mondja egyikük...aham... milyen igaz.
És vajon miért nincs férfi az életükben/ életünkben?  Mert egyik sem bírja az E.P-ket? ( mostantól inkább eme kevésbé trágár rövidítést használnám ;) ) Nahát-nahát,micsoda felfedezés... Csak rá kéne jönni...Azt éreztem a velük töltött idő alatt: mi a fenét keresek én itt? Ilyenné váltam? Úristen...ilyenné bizony...
A papnő pátoszos,megdicsőült hangon kántál... a zene nagyon jó lenne, de képtelen vagyok a vezetett meditációra figyelni,annyira irritál a hangja. Észreveszi,hogy valami nem stimmel. Kis hezitálás után közlöm: azon meditálok, hogyan tudnék úgy elhúzni, hogy senkit ne zavarjak meg... Kikísér és megkér legyek őszinte és mondjam el mi volt a baj. Megmondom, hogy a hangja. Tényleg nem sértődik meg. Mikor megkérdem mennyi pénzt hagyjak ott, a válasz: semennyit. Nem tudok és nem is akarok semmi rosszat mondani róla. Becsületes és szerető nő, aki tényleg komolyan veszi, amit csinál és valóban szeretetből és vélt vagy valós kötelességtudatból segít. Amíg van akinek az ő segítsége a segítség, addig ez valós és van létjogosultsága. Ennek örülni kell. Jó, hogy vannak olyanok, akik elhivatottságból teszik a dolguk és nem horror összegekért. ( a 2 órás program ára 1700.- lett volna. Manapság ez fityisz...)
Mégis a hang...valahogy úgy sikerült megfogalmaznom magamban, hogy ez az a hang, amiért a melegeket is utálják. A parádéval és a magamutogatással azonosítják őket,mert egy páran a meleg-társadalomból valóban ezt képviselik. Az ezotériát is ezekkel a rossz, fantasysan kántáló lelkes és őszinte vagy lelkes de kevésbé őszinte,inkább pénzhajhász emberekkel azonosítják. Sok ilyet látni. Egyre többet. Ahogyan begyűrűzött a new age, a bazinagy spirituális felébredés, a hatszáz világvége és hozzá társulva a milliónyi "csakénvagyokhiteles" "megmentő"...azóta ember legyen a talpán, aki hiteles szellemi vezetőt talál. Már lassan kínos leírnom is az ilyesmit, mert annyira pejoratív lett. Ki is lehet a mi leghitelesebb szellemi vezetőnk? Nem kell nagyon messzire menni. Ezt is sok könyv mondja: CSAK MI MAGUNK. Senki más.
A leghitelesebb tanítók azok az emberek körülöttünk, akik önazonosan élnek. Mennyit tanulok tőlük...sorolhatnám a neveket, de nem biztos, hogy ők akarnák, így ennyiben maradok. Nők és férfiak. Egyszerűek és a maguk hétköznapiságában nagyszerűek. Egyiküktől tanultam a következőt: "az önismeret nem lehet hobbi. Ez a kötelességünk. Ha boldogok akarunk lenni ebben a jelen életben és boldogulni szeretnénk, akkor kötelességünk ismerni és tanulni magunkat. " Ez persze nem egyenlő a mániákus önanalízissel, a másodpercenként önreflexióval és a szakembertől szakemberig való rohangászással. Kinek mi segít ebben. Lényegében minden megengedett, de a ló túloldalára nem kell átesni. Hogyan ne essünk át? Hát erre, nem tudom a választ. Bizonyára mindannyiunkban van egy kis kapcsoló vagy hang vagy bármi ami figylemeztet. Megérzés, nevezzük így. Hogy meddig és honnan ne tovább.

Kezdek jól elkanyarodni attól, amivel kezdtem és lassan egy olyan értekezésbe megyek át,aminek se vége se hossza. Már innen is mindenki továbbgondolhatja, ha ébresztett valamit benne.
Vagyis vissza egy pár bekezdéssel, méghozzá oda,hogy a férfiak nem akarnak E.P.-t.
Most jöhetne, hogy leírjam: akkor mit akarnak? De én is nő vagyok, így csak találgathatok. Az pedig...tudjuk hova vezet.
Annyi tapasztalatom mindenképp van, hogy E.P vagy sem, de mi,nők nem nagyon akarjuk meghallani,amit a férfi mond. Főleg ha a vislekedése némiképp ellentmond ennek. Ha jobban tetszik, ahogy csinál,akkor automatikusan erre fogunk figyelni. Hiába mondja a szája: Nem,nem akarok tőled semmit. Ha gyengéd és törődő, figyelmes és kedves, akkor azt fogjuk képzelni ez a mérvadó és mégis csak akar valamit. NEM. Azt kell meghallani,amit mond. A nem,nemet jelent. =)
Tartott egy ideig mire sikerült ezt felismernem. Lehet, hogy ez csak az én saját nyomvonalam, ugyanakkor hajlok arra, hogy ez kicsit általánosabb a nőknél,mintsemhogy csak én képviseljem. Az első férfi akivel ebbe a hibába estem azért volt ilyen,mert az anyja arra nevelte,hogy kedves legyen a nőkkel, becsülje őket. Ez csodálatos,de oda vezetett, hogy olyan kedves volt, hogy még azt is marha kedvesen adta elő: NEMNEMNEM- annyira kedvesen,hogy fel sem fogtam...Nemrég egy újabb ilyen férfiba sikerült beleszeretnem. ( Anyu mellett anno nem állt ki apu, hát mit csinálok, a fiamat úgy nevelem, hogy ő ne tegye ezt a nőkkel. Ellenben legyen kedves, tisztelje őket, ha lefekszenek vele és bánjon velük szeretettel. - Mit mondott ez nekem: talán mégiscsak akar valamit, hiszen hiába mond a szája nemet, úgy néz rám,mint aki szeret...)
Baromi könnyű a szeretetteli vislekedést összekeverni a valódi érdeklődéssel,amivel egy férfi fordul egy nő felé. Persze az is lehet, hogy csak nekem, mert ez meg az én neurózisom része...De erről majd máskor. ;)

Szóval kedves Hölgyeim, a szokásos közhelyhez lyukadhatunk ki: Arany Középút. Ki is mondta..? Buddha...ja, meg mindenki más is...? =D Vagyis talán igaz lehet ;)
Gyakoroljuk és vezessük ki magunkat a saját csapdáinkból egy tiszta és egyszerű életbe. Olyanban, ahol annak van jelentése, aminek elsőre is úgy tűnik,hogy van és nem csak belemagyarázzuk. Olyanba, ahol a nő NŐ és a férfi FÉRFI. Mert hagyjuk magunknak és neki is hogy az legyen. Olyanba, ahol tudjuk,hogy játszmák nélkül akarunk élni és nem félünk bevallani,hogy igenis baromira félünk,mert játszmáink és megszokott programjaink nélkül védtelennek érezzük magunkat. Olyanba, ahol nincsenek E.P-k és Csernus doktor pp-i sem. Olyanba, ahol önmagunk lehetünk egyszerűen és tisztán. Kérdésekkel, válszokkal,kétségekel és sok-sok tanulással.

E, mint első

Amikor Noémi megkérdezte, volna-e kedvem részt venni ebben a blogban persze igent mondtam, ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy miről kéne írnom, miről szeretnék, kell-e tematika vagy bármilyen körvonal...
Így aztán ma reggel, mikor leültem a gép elé arra gondoltam,naplót írok. Hogy aznap mi van bennem, hogy mik foglalkoztatnak,mivel küzdök, minek örülök...
elég általános, nem emelkedett, nem spirituális - erről eszembe jutott, hogy tavaly nyáron mielőtt elment, Naus olyat mondott nekem, amit sosem felejtek el. Az életem egyik kulcsmondata lett: nem kell a nagy,eszeveszett spiritualitást keresni, átszellemülten lebegni a hétköznapi Élet felett. Az igazi,hétköznapi spiritualitás az, ha úgy takarítunk,söprünk,kertészkedünk- ha megtaláljuk a magunk spiritualitását a hétköznapjainkban ez vezethet el az igaz utunkhoz. Ez utóbbit már én biggyesztettem hozzá, mert nekem ide vezet ez a gondolatsor- számomra ebben segít. Hogy az Igaz Utamat megleljem. Egyszerű apró dolgokat,kulcsokat kapok azoktól a nőktől, akiket ismerek és ami nagy áldás az életemben. A másik ilyen kulcsocska a következő volt: "van kérdés-nincs kérdés" - ezt Nóra barátnőmtől kaptam; és mindenre vonatkozik. Bármilyen élethelyzetben lehet alkalmazni, egy vásárlásnál vagy a párválasztásnál...van kérdés? bármilyen,apró, zümmögő zaj valahol az agyam hátuljában? Van. Akkor a válasz: nem, ne csináld, ne vedd meg, de így dönts. De ha nincs kérdés,tiszta a kép, nem zümmög,nem kaparászik semmi sem odabenn-akkor a válasz: igen,dönts emellett bátran. Tedd.
Annyira egyszerűek és magától értetődőek ezek, mégis...nem tudtam magamtól, Tőlük,tőletek tanultam meg.

Ma ez jutott eszembe. Egyszerűen élni. És hinni,hinni,hinni. Abban,hogy az álmaink valóra válnak, hogy a csodáink léteznek. Ezt még megosztanám veletek, mert annyi ember van aki kételkedik, de az Élet bebizonyítja,hogy igenis, a csodáink léteznek és ha elég erősen hiszünk benne akkor valóra válnak. Az én csodám a szentjánosbogarak. Mindig hittem benne, hogy léteznek tündérek és sosem szégyelltem ennek hangot adni- gondolom sejtitek mi volt a következménye. Az öcsém a mai napig lehülyéz ;) Aztán idén nyáron az alcsúti arborétumban ott voltak a tündéreim. A rajzás Szt. Iván éjszakája körül van. Este túrákat vezetnek az arborétumban és amikor beérünk az erdőbe elkezdenek előbukkanni a fák közül a tündérek, mint a filmeken: apró világító pontocskák a bokrokon, a fűben, a patak felett...és a gyerekek szaladgálnak,hogy elkaphassanak egyet-egyet. Óvatosan a markukban tartják, nehogy baja essen és csak csodálják nagy szemekkel-én pedig sírtam. Perceken keresztül csak zokogtam. Annyira boldog voltam azon az estén. És az az este ezt mondta nekem: higyj a csodákban,mert valóra válnak! Bármikor visszagondolok, elsírom magam ennek a tudásnak a boldogságától és elég csak rá gondolnom, hogy erősebb legyek és mosolyogjak, bármi bajom is van éppen,mert minden csak illúzió és a valóság ez : A CSODÁK LÉTEZNEK ÉS ITT VANNAK KÖRÜLÖTTÜNK!

"A tiszta szív igaz hite valóra váltja az álmokat." ( Hidden dragon,crouching tiger )

Miért és hogyan?

Kicsit fordítva kezdem.., miközben köszöntelek erre járó Olvasó, Lélek-Repülő Társam!

..Nem azzal, hogy én ki vagyok. Egy utazó, egy vándor, aki a saját útját járja és mégis a közös sorsok találkozási pontjánál, megáll, elgondolkodik, majd tollat ragad.

Azzal kezdeném, hogy van egy olyan minta, amit nehéz észrevenni. Állandóan "jó" vagyok szerepkör és egy bizonyos kifelé figyelés. az évek alatt egyre jobban szembetűnő és elcsíphető, de egy ponton válik nehezebbé, ha valakit nagyon megszeretünk, legalábbis nálam ez így van. 

Nem az lenne a 'normális', hogy akit szeretek az sokszor jár az eszemben, de igen.. bizonyos keretek közt.. mégis a túlzott ragaszkodást ezen a ponton nagyon nehéz felismerni. 

Miért? - tesszük fel a  kérdést. Miért történik, miért sétálok bele újra és újra? A válasz egyszerű is, sokrétű is. Szeretethiány, saját fontosságom igazolása vagy csak egy kínzó érzet, aminek a neve: Hiány!

Popper Péter fogalmazza meg a vállat magány fogalmát. Azt hiszem mindazok, akik valamiképpen függővé válnak a szeretet mézes, túlcsorduló édességétől, vélt ragyogásától, azoknak ez egy jó út lehet. Megtanulni egyedül lenni. Egyedül boldognak. A pillanatnak élve, a jelennek élve, koncentrálva a testünk, a kezünk,a  cselekedeteink erejére.

A miértek egy darabig elvezetnek, talán egy mélyebb feltárásig.., a gyerekkorig, a szülői mintákig, de aztán már csak üres szélmalomként kergetik az energiát a fejben.

A Hogyan? - kérdése már sokkal jobb. A köztudott történet, hogy arra tanítsuk meg az éhezőt, hogyan halásszon, ne kenyeret adjunk neki..az itt is él.  A történet nagy részében arról szól, hogy magunkat tudjuk megtanítani halászni, persze lehet, hogy néha mások adják a készülő varsához, hálóhoz a  fonalat.

A Hogyan? - az már azt is mutatja, hogy egy szakadékba zuhant hegymászónak, aki épp maradt, csak nem tud kimászni, a ledobott kötél segít, s a HIT saját erejében.

Mindannyian képesek vagyunk függőségek nélkül élni, s visszatalálni saját középpontunkhoz.

A Hogyan?-hoz megtett lépésekben segít ez a blog. Társaimmal együtt leülünk az esti tűz köré megosztunk, mesélünk, énekeinkkel a Föld méhéhez imádkozunk,  - s az én (hit)ösvényem szerint - Földanya méhében, a fák hatalmas gyökereiben újra és újra megtaláljuk a  kapaszkodót.. míg egy nap.. és ezt biztosan állíthatom Hazatérünk! 

Tehát az első gyakorlat, amit én felkínálok:

csak figyeld meg az érzéseket, amik felbukannak, ha nagyon hiányzik valaki. Figyeld meg esténként, lapozz vissza, hogy a találkozáskor miket ígértél, mit tettél, mit mondtál.. mennyire mondtál nem-et a saját szükségleteidre. Csak figyeld, akár egy képkockát vagy filmet s ne elemezd.. csak lélegezz mélyen.. s kérd a magasabb Énedet, a Lelked belső bölcsességét, hogy engedjen tanulni az adott szituációból. Érdemes elengedni az erőlködést.. s hagyni, hogy a felismerések megszülessenek. Talán álmunkban érkeznek, talán reggel. 

Ha van 5 perced, írd le. Ha csak napi 5-10 percet írsz, sokkal világosabb lesz később a fejlődésed, az utad s csökkentheted az önkritikát, önbántást - ha épp az jön elő.

Javaslat: Döntsd el, hogy 1 héten, vagy két héten vagy 1 hónapon belül, de egyszer minden késztetésed dacára .. valamit másképp csinálsz. valamit teszel magadért ennek a mintának a felszámolására. A lehetőségek végtelenek, de kezd csak eggyel!  Sok erőt fogsz tudni meríteni belőle!

Eckhart Tolle így fogalmaz:

" Minden függőség avagy szenvedélybetegség oka az, hogy az illető nem hajlandó szembenézni saját fájdalmaival és nem akar azokon keresztülmenni, nem akarja azokat érezni. Minden függőség fájdalommal kezdődik és fájdalommal végződik."

Én nem vagyok most ilyen kemény, azt hiszem van helye az erős szembesülésnek, de sokkal több helye van annak, hogy elhiggyük FEL TUDJUK EMELNI magunkat, azaz az önszeretet, az önelfogadás útján, a tanulás, tapasztalás útján egésszé, teljessé tudunk válni.  Azt hiszem az érzések közepén nehéz eldönteni, hogy mi is fáj.., pontosan. Egyben biztos vagyok.. elmúlik, s egyre könnyebb lesz megfigyelni mi is aktiválja ismét és ismét.

Végszóként: 

Felmelkedem, mint a madár és szabadon repülök, bármily szédítő a felhők háttára ülök és elhiszem hogy mindaz amit kívül, másokban kerestem, az megvan bennem... csak használom a szárnyam, csak megbillentem.

Áldással és Szeretettel: 

Szil, a továbbiakban 'Tigrisléptű'  : )

Na ne izélj már...

 A mai napi kis meditáció segítséget nyújthat a mindennapok apróságain felülkerekedni. Figyelemre méltó megjegyezni,hogy az itt keletkezett írás azoknak szól,akik súlyosan alkoholista, addiktív személyekkel élnek együtt,illetve elhagyott, megcsalt,bántalmazott "áldozatoknak"...
Próbáljuk ilyen szemüvegen át nézni a félrelépő férjet, a zsarnok anyát, a pénzért kunyeráló, drogfüggő testvért, a féltékeny barátot, az iszákos apát, az állandóan keresztbe tevő szomszédot, a parancsolgató főnököt,és még sorolhatnám...

"Egy jó megoldása annak,hogy a mindennapos gondjainkon felülkerekedjünk,hogy próbáljunk meg ellenállni annak,hogy reagáljunk mindenre,ami körülöttünk történik.Néhányunk állandó késztetést érez arra,hogy tegyen,vagy érzelmileg érintetté váljon arra,ami körülötte történik, mindenre,amit mások nekünk mondanak. Természetesen, eljön az ideje annak is,hogy cselekdjünk. De a reakció körültekintő gondolkodáson kell alapuljon,amely minden körülményt figyelembe vesz. Nem keletkezhet úgy,mint amit mindenféle szél mozgásba hozhat. Ha valami elkeserít bennünket, az még nem feltétlenül veszélyezteti az életünket, a biztonságunkat,vagy bármi fontos dolgot az életünkben. Tartsuk zsebünkben az "engedd el" megoldást is.

Mai megerősítés

Megpróbálok úrrá lenni azon szokásomon,hogy reagáljak arra,amit az emberek tesznek vagy mondanak nekem.  Nem tudhatom,ők miért cselekszenek így,mert nem érthetem az ő belső boldogtalanságukat,kényszerességüket, úgy,ahogyan ők sem értik az enyémet. Amikor reagálok a számomra bántó dolgokra,mások irányítása alá helyezem a szívem és elmém békességét. Az én belső nyugalmam a saját irányításom alatt áll,amit nem fogok feladni egyszerű történések miatt.
Imádkozom a belső békémért, türelemért és bölcsességért,ami meggátol abban,hogy érzelmileg reagáljak arra,amit mások tesznek vagy mondanak."

Az utolsó mondattal mindig bajban vagyok,amikor szó szerint lefordítom ezeket a szavakat.....mert kihez is imádkozzon az,aki nem hisz Istenben? Aki azt mondja,nem hisz semmiben? Egyikünk sem tudja a végső válaszokat pontosan..de mindannyiunknak kell legyen hite- Önnön magában..az egyetlen biztosan létezőben,aki ebben az Univerzumban,abban a testben létezik és lélegzik,amit kapott,s születése óta alakít,formál..cél nélkül,feladat nélkül, vágy nélkül, Életenergia,szikra nélkül,szerelem nélkül, levegő nélkül nem jött volna létre..s nem élt volna ezidáig..Lélegezzük be mindazokat a pozitív történéseket,melyek nélkül nem jöttünk volna létre, vegyük észre benne a csodát minden nap! Tudatosítsuk önmagunkban,mekkora szerencse és véletlenek mennyi sokasága kellett ahhoz összerendeződjön,hogy egészségesen a világra jöjjünk..hogy milyen törvények csodálatos együtt állásaként lélegezhetünk,élhetünk ezen a bolygón..hogy mennyi ajándékot kaptunk az Élettől,amelyeket mások nem tudhatnak magukénak...s mennyi tanítást és fájdalmat is,amelynek átélése megedzett,erőssé és ellenállóvá tett bennünket...

Egy jó vizualizációs gyakorlat a nap kezdésére. Helyezzük magunkat egy lufiba,amely anyáskodóan körülvesz bennünket. Majd ezt a lufit helyezzük egy nagyobb lufiba,így kettős védelmet élvezhetünk. A kettős lufi megvéd a nap során bennünket érő számtalan negatív hatás ellen. Ha valami nagyobb,megrázóbb dolog történik velünk, lehetséges,hogy a külső lufi kipukkan, de Énünket továbbra is óvja,védi egy gyengéden átkaroló réteg,amely felelős a belső békénkért, lelki egységünkért.
Valaha, a legnagyobb szeretetben és biztonságban éltünk így,Édesanyánk méhében..teremtsük meg ezt a szerető közeget nap mint azzal,hogy belehelyezzük magunkat a képzeletbeli lufinkba,és boldog megelégedettséggel szemlélődünk innen!
Szép Napot!
Naus

Amerikából jöttem,mesterségem címere....

...terapeuta, gyógypedagógus. Naus vagyok.
Évekkel ezelőtt egy konferencián a kezembe akadt egy könyv. "Gyógyulj,hogy gyógyíthass" volt a címe. Nem vettem meg, bele sem lapoztam.....AKKOR, OTT arra gondoltam, én már túl vagyok ezen....

Évek teltek el, egy kihűltnek megélt kapcsolatban, amelyben azt éreztem, mindig én vagyok az,aki adok,adok,adok.......s egyszer csak kimerültem. Két gyönyörű lányommal együtt elváltam, és útnak indultam egy ismeretlen világ felé, egy nagy szerelem után,amely úgy hűsítette égő sebeimet,mint valami csodakenőcs..
......egészen addig,amíg rá nem jöttem,hogy második férjem szexfüggőségben "szenved".......Szenved? Szenvednek körülötte emberek..a tökéletes szociopata képe bontakozott ki előttem........
Újra felálltam..de második alkalommal okosabban.

Kérdezni kezdtem önmagamtól..miért teszem ezt? Mi az oka? Mi történik velem? Miért akarok mindenkit megmenteni? Mit rejtek el önmagam elől ezzel? Miért lettem gyógyító? Miért kell nekem magamnak meggyógyulnom?
Gyógyulj,hogy gyógyíthass...

Itt van hát a beavatás......hiszen végigjárom most a népmesék hősének útját.....feldarabolom magam,eltemetem, majd csodazsírral megkenem,hogy új életre keljek..

"Sokan vagyunk kevesen"..még többen,akik ki sem merik mondani,nem merik meglátni az igazságot..
Minek hódolunk be, miért engedjük,hogy megtörjék a lelkünket. Miért vagyunk fogékonyak az energiavámpírokra..miért akarunk mindenáron segíteni mindenkin,és hogy esünk ezáltal önmagunk csapdájába (.."én mindig jót akarok,és mindenki bánt")..
 Nem merjük bevallani, VELÜNK is van baj..mert szégyelljük..mert mélyen,legbelül mi is családon belüli erőszak áldozatai vagyunk, állandóan szeretet után ácsingózunk,mint egy éhes kisgyerek..és szüntelenül sajgó sebeinkre a legjobb gyógyír,ha másokéit kenegetjük..legtöbbünk gyógyító,segítő szakmából érkezik..és becsületesen hazaviszi a házi feladatot, az iszákos férj, drogfüggő testvér, érzelmi zsarnok,elnyomó anya,szexfüggő házibarát, kényszeresen evő, vagy diabéteszes nagymama, erőszakos apa mellett állandó segítőként és megmentőként tevékenykedik,miközben élete lassan lepereg előtte, mások szolgálatában,állandó megfelelési kényszerben, bűntudatban, önvádban, lemondásban,áldozatban,szeretetlenségben,szenvedésben..vigasztalja a tudat,hogy "jót tesz"..hogy áldozatkészségéért,szeretetéért,önfeladásáért tiszteletet vív ki a környezetében..természetesen soha nem annak a személynek a szeretetét és megbecsülését nyeri el,akiért dolgozik. Gyakran válik ez egy élet mintájává,és különböző fokozatai léteznek,a nyugodt derű és a szorongás,szomorúság között váltakozva, gyakran testi tünetekkel párosulva,nemritkán anyagi nehézségekkel megtizedelve.

Hol a megoldás?
Szakítsuk meg a kapcsolatot a nagymamával, váljunk el, ne válaszoljunk a testvér telefonhívására, ne látogassuk meg a szüleinket többé? Természetesen mi is tudjuk a választ..dolgozzunk önmagunkon,hogy hatékonyabban kezeljük az ehhez hasonló helyzeteket.
De hogyan?
Kezdetnek naponta gondolkodjunk el ezen az imán...

Istenem, adj erőt, hogy elfogadhassam, amit megváltoztatni nem tudok; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit megváltoztathatok; és adj bölcsességet ahhoz, hogy ezeket meg tudjam különböztetni egymástól.

Ebben a blogban mindenkinek van lehetősége megszólalni,aki ilyen és ehhez hasonló helyzettel küzd. Egymást segítve, egymás életének buktatóira rámutatva önmagunkat is tisztítjuk, segítjük. Ha EGYségbe kerülünk önmagunkkal, a környezetünk is változik velünk...

Egy amerikai segítő családi szervezet,az Al-Anon állított össze egy naponta forgatható kis könyvecskét praktikus tanácsokkal,meditációval..Zárásként, itt a mai napra szánt gyakorlat.

Szeptember 7.
Nem azért jöttünk segítségért,hogy sajnáljanak mások. Nem azért vagyunk itt,hogy haragunkat igazoljuk, vagy hogy ezért agresszívan cselekedjünk,vagy elfogadjuk az agressziót. Épp ellenkezőleg, megtanuljuk,hogy ellenálljunk az agressziónak,azáltal,hogy megőrizzük a saját egyensúlyunkat és méltóságunkat. Megtanuljuk megváltoztatni a hozzáállásunkat,hogy másképp tekintsünk a problémáinkra. Ha én azon panaszkodom,mit tett "Ő",lehet más arra mutat rá,hogy "Én" voltam túl határozott..(vagy makacs netalán? El tudom-e fogadni ezt a szót önmagamra vonatkoztatva?) Ha azon kapom magam,hogy feltárom az ő viselkedésének fonákságát, azon is elgondolkodhatom,hogy az én közbelépésem ezen nem változtat..de meggátolhat engem a saját fejlődésemben.
 Azáltal,hogy megvizsgálom a magam problémáit,felelősséget vállalok azért, hogy határozott,spirituális lény vagyok,aki képes a tanulásra és belső fejlődésre. Ha ez az,amit szeretnék, nyitott szívvel és ítéletmentes gondolkodásmóddal átadom magam a tanulásnak és a megfigyelésnek.

Isten hozott, Utazó!